Az én Mamám a bábszínházban dolgozik!
A bábszínház gazdasági ügyintézőjével, Dala Józsefnével beszélgettem, akit a bábszínházban mindenki Erzsikének ismer. Vagy ha nem ismeri, hát érdemes megismerkedni vele.
Gyerekként szerettél-e színházba járni? Mik az első színházi élményeid?
1960-ban születtem egy Zalaegerszeghez közeli kis faluban, ötödik gyermekként. Televíziónk is csak a 70-es évek elején lett, abban láttam először meséket. Kedvencem a mai napig a Futrinka utca lakói, Manócska és Mazsola. Színházban először felnőtt fejjel jártam – természetesen itt Zalaegerszegen -, a Rómeó és Júlia előadást láttam.
Gondoltad-e akkortájt, hogy valaha színházban fogsz dolgozni?
Akkortájt nem. De később nap mint nap a Hevesi Sándor Színház épülete előtt mentem el a munkahelyemre, és sokszor eszembe jutott, milyen lehet itt dolgozni. A színház, mint olyan, egy misztikus dolog volt számomra, ott dolgozni – úgy gondoltam – felemelő érzés lehet.
Miféle munka várt akkortájt, amikor elsétáltál a Hevesi épülete előtt?
A közigazgatásban dolgoztam sokáig, s egy munkanélküli időszak után 2005. májusában kerültem a Griffhez. Érdekes, hogy amikor felhívtak a Grifftől az ajánlattal, aznap egy másik lehetőséggel is megkerestek. A legidősebb lányom (3 leánygyermekem van) azt mondta: “Anyu, képzeld el, majd milyen büszkén mondja az unokád, hogy az én Mamám a bábszínházban dolgozik.” Ez a mondat eldöntötte a kérdést, ugyanis akkor már volt egy 7 hónapos unokám. Egy kicsit visszatérve az előbbiekre, amikor ugye sétáltam reggelente a színház épülete előtt… Nos, még az én gyermekeim is úgy gondolták, hogy színházban dolgozni egy kicsit más, a színháznak presztízse van. Így kerültem a Griffhez. A döntésem egy percig nem bántam meg, pedig voltak hullámvölgyek a Griff életében is. Egyébként a gyerekeim közül Hajnalka – a már említett nagylány – a közművelődés területén dolgozik, Zalaegerszegen az Apáczai ÁMK vezetője. Középső lányom, Gabriella három gyermekét nevelgeti a párjával, legkisebb lányom, Barbara kozmetikus, neki egy kisfia van. Mindnyájan nagyon szeretnek színházba járni, bár a kicsit mindig meg kell nyugtatni, hogy nem lesz boszorkány a darabban. (A Jancsi és Juliskában előadása közben kicsit megijedt.) A férjem is, aki teherfuvarozó vállalkozó, szívesen jön velem színházba. Sokszor ő mondja, vigyél már el egy jó kis előadásra!
Ülsz egy irodában, kapcsolatod van mindenkivel, aki ott megfordul, színészekkel, tervezőkkel, rendezőkkel, a postással és a villanyszerelővel. Számlákat rendezel, számokat osztasz, szorzol. Biztosítod a hátteret. Mennyire látsz bele a próbákba, előadásokba? Vannak-e kedvenc előadásaid?
Egy-egy előadás létrejötte számomra a költségvetéssel kezdődik. Majd az alkotókkal a szerződéskötés kapcsán találkozom. Az olvasópróba napjára a szövegkönyvet sokszorosítom. Eleinte elolvastam a szövegkönyveket, ma már csak beleolvasok. Ugyanis sokszor teljesen más kép alakult ki bennem a történetről, mint ami a színpadon megjelent. Így most sokkal befogadóbb vagyok. A próbákra néha be szoktam kukkantani, ha van egy kis időm, s bizony mindig elcsodálkozom, mennyire aprólékos munka egy-egy jelenet megformálása, mennyi gyakorlás, mire a báb úgy mozdul a színész kezében, ahogy a rendező elképzelte. Talán éppen ezért, mert tudom, milyen sok időt, energiát fektetnek az alkotók és színészek egy-egy előadás létrejöttébe, még akkor is csak elismerés illeti őket, ha a közönség nem egészen úgy képzelte az előadást, ahogy a színpadon előadták. Igazi kedvenc darabom nincs, inkább azt mondom, hogy Halasi Dani rendezéseit nagyon szeretem.
Van-e kedvenc meséd, amit szívesen látnál a Griff színpadán?
Az állatokról szóló meséket nagyon kedvelem, szívesen látnám pl. Bambi vagy Vuk történetét a Griff színpadán.
Játsszunk egyet. A „Világ Legjobb Napja” Ajándékosztó Bizottsága megajándékoz téged is egy Világ Legjobb Napjával. Milyennek képzeled egy gazdasági ügyintéző világ legjobb napját?
Talán, mint a “Terülj-terülj asztalkám” mesében. Minden gazdasági ügyintézőnek lenne egy ilyen terülj-terülj asztala, s mikor bejön az ügyfél a szerződésével, számlájával, ráterítenénk ezeket a papírokat, s máris mosolyogva átnyújthatnánk a megérdemelt munka ellenértékét. Nem kellene telefonálgatni, egyeztetni, s ami a legrosszabb, közölni, hogy bizony likviditási probléma van, és nem tudunk határidőre fizetni. Jaj, micsoda szép nam is lenne az!
Szabó Attila