Kritika – A cseh Drak Színház Georges Méliés utolsó trükkje című vendégjátéka Zalaegerszegen

forrás: zaol.hu * Arany Horváth Zsuzsa * 2023. május. 9.

Egy óra totális és színház – átutazóban

Valódi színházi, bábművészeti ínyencfogáshoz jutottak mindazok, akik május 5-én a közönség soraiban ültek a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban, ahol a világhírű cseh Drak Színház művészei a Georges Méliés utolsó trükkje című produkciót mutatták be.

A prágai társulat már 2013 óta műsoron tartja az előadást, amely a színészmesterség legjava, a bábszínházi elemek és kicsit a cirkuszi, végül pedig a mozgóképes trükkök határterületein mozog – feltűnő magabiztossággal.
Magyarországra a 10. Színházi Olimpia keretében érkezett a varázslat.

Kicsoda Georges Méliés?
„Az a sorsa, hogy megörökölje apja cipőboltját, de ő inkább rajzol gyermekkorában. Londonban végignéz egy bűvészműsort, és annyira lenyűgözi, hogy maga is bűvész lesz. Saját színházat vásárol, amely mindig telt házzal játszik, mert az eltüntetett nőket pillangókká varázsolja… Aztán elmegy a Lumière-fivérek első vetítésére. Innentől kezdve egyenes az út, hogy egy nagyszerű filmessé váljon, aki megalapítja a világ legelső filmstúdióját.”, olvasható a hazai előadások megértését támogató színlapon. Georges Méliès (1861 – 1938) francia filmrendező, a filmipar jelentős úttörője volt.

A kezdő jelenetben őt látjuk piros sipkában. Koros öregemberként ül remegő kézzel, ajakkal, beszűkült életterét a szolgálatára rendelt nővér szigora fegyelmezi még sivárabbra. Ám, ha az ápoló távozik, a szoba megtelik egy fantáziagazdag élet emlékeivel, amit a néző újraélhet a művészetmágia tobzódása segedelmével, mielőtt az egyes figurákból előbújik a megtöbbszöröződő halál allegóriája.
Tehát a Drak Színház előadását Georges Méliès élete és munkássága inspirálta a szóban forgó előadás létrehozására. Az ifjabb és korosabb nézőket (kilenc év felett ajánlották a megtekintését) bevezeti a varázslók, és a szemfényvesztő trükkök világába. Előrelátóak cseh barátaink, hiszen nem beszélnek, így a megértést nem gátolhatja nyelvi nehézség. A verbális közlés hiánya amúgy is illeszkedik a némafilmek idejéhez, valamint üzenetközvetítő megoldásaihoz. A beszéd helyett széles spektrumú dekódolást lehetővé tevő trükkök halmaza áradt ránk az egerszegi színházi esten is.
Ezek azok a trükkök, amelyek közt ott lapultak a Méliès által elsőként alkalmazottak, s amelyek kimerítik a „vizuális költészet” fogalmát. (A filmes technikával megoldott többletjelentést például az árnyjáték is segítette.)

A Drak-produkció vállalta, hogy bebizonyítja, Meliés határtalan képzeletvilága a halált is túléli. Miért? Mert a celluloid káprázata és a fantázia fegyverei még a nagy Kaszással is elbánnak… Akárhányra is osztódik célja eléréséhez. (Mivel csodásan érthető szimbólumokkal dolgozott a darab, az oldásnak szánt számtalan humoros effekt sem tompította az erős hatást, amiért a színházból kifelé tartó kisdiák odasúgta az anyukájának: „sírnom kellett…”)
Fellapozva a Drak honlapját, olvashattuk, hogy az odahazai és az angol helyszíneken történt bemutatók után a kritikusok „egy óra tiszta színház, egy óra kitörő fantázia, tökéletes játékosság, egy óra a kreativitás ragályos öröme” leírással áradoztak Georges Méliés utolsó trükkjéről.

A rendező, Jiří Havelka valóban kiváló produkciót alkotott, a színészek alázatosak, mégis jókedvűek, köztük a főhőst alakító Luděk Smadiš több díjat is bezsebelt ezért a szerepért. Látszik, hogy a megvalósítás nem összecsapott, nem az anyagiak, illetve azok szűkösségének mantrázása volt a motivációs mező, időt, tudatosságot, tapasztalatot tettek a csupán 50 perces darabba. Nincs megúszás, nincs művészies megoldásnak álcázott igénytelenség. Nem is lehet, a trükkök, a kábítóan furmányos ötletek másodpercre sem engednek lazítani, minden tárgynak, gesztusnak, mozdulatnak stimmelnie kell, különben elillan a varázslat, kilóg a lóláb.
Egy óra totális színház. Fekete- és fényszínházi előképek, tökéletesre csiszolt bábszínházi módszerek, jelenléti színészség.
Még, még ilyet, mondja az egerszegi néző.