A kecske mosolyt csempész A varázskert bábelőadásba
www.zaol.hu * Magyar Hajnalka * 2018.11.13.
Nagy a baj. Több a harcos, mint a kertész. A háborút túlélted, de a békét lehet, hogy nem fogod…
Vajon illenek ilyen erős mondatok egy gyerekeknek szánt bábelőadásba?
A Griff A varázskert című darabját látva bizton állíthatjuk, igen. Ezt maga a célközönség erősítette meg a darab végén. (Tömören: juj, de jó volt…) A gyerekek érzelmileg megérintve, a látottak által fogva tartva hagyták el a bábszínházat. Remélhet-e ennél többet az alkotó csapat?
A történet távol-keleti népmese feldolgozásával kelt új életre Veres András tolla nyomán, Boráros Milada rendezésében. Főhősünk, Arak a Bíbor Császár seregében harcolt, helytállva számos kegyetlen, ám győzedelmes csatában. A katona hazatérve fényes ünneplést remél szülővárosától, ám ott lerombolt hidat, sebhelyes tájat, éhínséget és rettegő embereket talál. Csak nehezen ocsúdik vérgőzös kábulatából, de aztán elindul egy belső úton, aminek a végén új álmok és új értékek várják. Társak segítik e belső csatában, egy sebesült nő, valamint egy mindig éhes kecske nyitja meg benne a bizalom lassan erősödő forrását, a mások bajára, szenvedésére való érzékenységet.

Könnyű téma? Nem.
De fontossága aligha kérdőjelezhető meg. Respekt az alkotógárdának, s a Griffnek, hogy bevállalta, s nívós, attraktív eszközökkel meg is valósította. A produkció szépen építkezik, igyekszik lépésről lépésre végigvinni a komplex változást. A témából fakadóan időnként drámai eszközöket vetnek be (zene: Csernák Zoltán Samu, koreográfus: Fejes Kitty), de enélkül nem volna megrajzolható a kontraszt. Persze a sötét tónusok rendre feloldást is kapnak, amiben a kecske mindent kommentáló mekegése viszi a prímet.
Az előadás látványvilágát Boráros Szilárd teremtette meg a rá jellemző erőteljes atmoszférával. Nyoma sincs könnyen emészthető, behízelgő cukiságnak, Arak karaktere zord és szögletes. Kezdetben csak nyers erőt sugároz, ami a szemünk láttára formálódik át másokon segítő szeretetté. Belső átalakulása nyomán a gyerekek arra is példát látnak, hogy a „baltával faragott” arcél mögött is szunnyadhat érző lélek, s a durva kéreg mögül a legtöbb emberből előhívható a jóra való fogékonyság. Párja sem kimondott „szelfi királynő”, inkább egyéb erények birtokosa. Ezek nélkül soha nem születhetett volna meg kettejük összetartó szövetsége. Küzdelmük, egymás iránti figyelmük és elfogadásuk hívja elő a varázslatot, a termékeny kertet, ami maga az élet.
A színészek (B. Szolnok Ági, Fekete Ágnes, Berta Csongor, Ritz Ármin, Szilinyi Arnold) kiválóan teszik a dolgukat. Mindvégig takarás nélkül mozgatják a nagyméretű bábokat, mégis szinte köddé válnak. Az árnyak és a fények, a történet hullámai elnyelik őket, a néző számára maradnak a megéledő bábok, meg a varázslat.

