Nem írogattam én leveleket, eljött anélkül is
Egy kis beszélgetés, egy kis emlék, egy Kiss Rita
A Griff Bábszínház legújabb bemutatója, a Télen telek karácsonyi hangolóként hívogatja a nagyérdeműt. Az előadás rendezőjét Bartal Kiss Ritát kérdeztük.
Az advent a várakozás ideje. Készülünk valamire, ami biztosan eljön. És tényleg. Egyszer csak ripsz-ropsz, befordul a sarkon a Karácsony. Milyen emlékeket őrzöl magadban a gyerekkori adventekről?
Háát… Semmi extra. Egy nógrádi faluban nőttem fel. Persze néha jöttek betlehemesek, akkor még gyakrabban esett a hó… De tényleg semmi olyan, ami ma ne lenne. Ajándékokat készítettünk, adtunk, kaptunk, örültünk, karácsonyfát díszítettünk… Ugyanolyan különleges volt, mint mostanában, mint mindig is.
De azért a Mikulásnak, Jézuskának írtál levelet?
Nem írogattam nekik leveleket, jöttek anélkül is! Talán természetesebb, titkosabb volt a készülődés, mint ma, nem társult az ünnepekhez kívánságlista. Vártuk, mert jön, mert szép és meghitt. Persze voltak nekem is titkos vágyaim… Például 4 évesen nagyon szerettem volna egy Mazsola-figurát, de akkoriban ez még elérhetetlen vágy volt. Most már lehet kapni, épp a napokban láttam egy kirakatban. Úgy álltam meg előtte, ahogy négyévesen álltam volna ott. Lehet, hogy most írok is egy levelet, és meglátjuk, hogy ott lesz-e karácsonyfa alatt…
Változik a világ, hisz ez a dolga. A színház is mindig új és még újabb akar lenni, hisz arról mesél, amiben élünk. Mégis vannak örök dolgok. Mik azok, amik egy adventi, karácsonyra hangoló előadásban, úgymond, kihagyhatatlanok?
A költészet és a zene, mert ezek hatnak leginkább az érzelmekre. Mi most nem egy történetet akartunk elmesélni, sokkal inkább a szeretetről, a lecsendesedésről, az összegzésről, az egymásra figyelésről, a karácsonyra várakozás izgalmáról akartunk egy játékot. A találkozást kerestük. A komolyzene találkozását a könnyed játékkal, a versek találkozását a muzsikával, a formák, színek találkozását egy-egy érzelemmel. Karácsonyi kóruszenéket is használunk, többszólamú műveket, amik valóban igényes zeneiséget rejtenek magukban. Az eddigi előadások alatt azt láttam, hogy az előadásban felhangzó zenéknek tényleg varázslatuk van, a gyerekek csillogó szemmel figyelnek.
Divatos dolog ilyenkor az interakció eszközeihez nyúlni…
Divatos, és túl könnyű. Tisztelet a kivételnek, hisz az interakciónak egy színházi előadásban helye lehet. Többnyire mégis a megúszást jelenti. Háromszáz gyerek kiabál, és olyan, mint ha valami nagyon nagyszabású dolog történne. A gyerekek szeretnek cselekedni, hisz a cselekvés során tanulnak, ismételnek, mintákat gyakorolnak. De a csendes, elmélyült befogadás is nagyon fontos. A koncentrált figyelem, a nyugalom, önmagában az idő, amit az élmény megélésével tölthetnek – ez az igazán fontos ajándék a gyerekeknek. És nem erről szól az advent ünnepköre is? Fontos, hogy megtaláljuk a szépségeit a lassabb dolgoknak. Egy jó előadás odafigyel a gyerekekre, és nem tereli őket. Nem az a cél, hogy kórusban kiabáljanak, hanem, hogyha mondanivalójuk van, akkor mondhassák. Ennél az előadásnál is így van. Például amikor elhangzik az a verssor, hogy vajon fáznak-e az angyalok, és felkiált egy kisgyerek a nézőtérről, hogy nem fáznak, akkor lényegében megtörténik az interakció a mű és a gyerek között, élő lesz és spontán. Ezt a spontaneitást a gyerekszínház mindig megengedi. Hadd beszélgessenek a gyerekek a nézőtéren, hiszen az előadást beszélik meg, a hatást dolgozzák fel, nem kell lepisszegni, folyamatosan rendre utasítani őket. Nekünk az nagyobb ajándék, hogy pusmognak, hogy nevetnek, mint hogy féktelenül ordibálnak. És ezt az előadást különben sem csak a gyerekeknek szántuk: a pedagógusoknak is egy buzdítás, hogy bátran nyúljanak a kortárs irodalomhoz, mert létezik. És micsoda kincs van a kezünkben!
A Télen telelek cím, ha jól sejtem, Micimackó dalára utal. ” Nyáron nyaralok, télen telelek, ki mézet ad, azzal nem perelek, kérdezz valamit, s én megfelelek.” És az ismertetőben is Micimackó kortárs barátaira és üzletfeleire hivatkoztok. Miért éppen Micimackó?
Micimackó fontos személy az életünkben. Mindig az is marad. Ha akarjuk, ha nem, bekopogtat, benéz az ablakunkon, és eszünkbe jut róla valami kedves.
Telelsz idén télen?
Szeretek telelni télen. Például utazni. Volt már hogy a két ünnep között elmentem Rómába. Az nagyon jó, de ez most nem lesz. Úgyhogy marad a beburkolódzós pihenés, a csönd, ami, mint Máté Angi meséjében: leginkább egy nagy kád fürdőhabhoz hasonlít.