Egy önzetlen élet – a bábművészet nyelvén elmesélve

forrás: http://osszmuveszeti.blog.hu

írta: RAnna   –    2018. március 25.

Létezik néhány művészeti ág, melyet időnként méltatlanul figyelmen kívül hagyunk. Összetett okai lehetnek annak, hogy rájuk miért nem irányul annyi figyelem, mint az általánosan kedvelt területekre. Egy kiváló előadás kapcsán egy ilyen művészeti ágról szeretnék írni, mely nem más mint a bábművészet. Sokan talán gyermekkorunkból tudunk még felidézni bábelőadásokat. Jómagam eddig meglehetősen járatlan voltam a területen.Vitéz László figurája jut elsőre eszembe azzal a bizonyos palacsintasütővel – az éjfekete ördögöt próbálja éppen fejbe csapni vele – és ha bábművészt kellene említenem, Kemény Henrik nevén kívül más nem jutna eszembe. Azonban a tegnap látott Selyemakvárium című előadás Pogány Judit főszereplésével alapjaiban változtatta meg mindazt, amit eddig erről az egyébként ősi, és egyéb művészeti ágakkal teljesen azonos értékű műfajról gondoltam.

A pesterzsébeti Csili Művelődési Központ alapításának 100. évfordulóját ünnepli. Az eredetileg a Csillag utcában található intézmény erről az utcanévről kapta a becenevét. Aki szeretne bővebben olvasni Budapest egyik legrégebbi kulturális központjáról, itt teheti meg:

A jubileumi eseménysorozat keretében 2018. március 24-én egy Országos Bábtalálkozóra került sor. A művelődési házhoz és Pesterzsébethez kapcsolódik egy több mint hat évtizede működő bábcsoport, az Astra Bábegyüttes története is. Vizvári László piarista lelkész volt a társaság megalapítója. A tegnapi nap során az érdeklődők egy, a bábcsoport történetét bemutató kiállítást is megtekinthettek.

A nap kiemelkedő eseménye volt a bevezetőben már említett, Selyemakvárium című előadás. A dokumentumbábjátékban hét különböző bábtársulat vett részt egy-egy jelenetet előadva, a mesélő, Pogány Judit pedig végig a színpadon ülve mesélte el egy 73 éves, ízig-vérig pesterzsébeti asszony élettörténetét. Gyömrő Bettina valós személy, akit egész életének minden mozzanata a kerülethez köt. Mozgalmas életét a bábművészet különböző eszközeivel jelenítették meg. Egy kicsit bábtörténet is volt ez, hiszen az előadás alkalmat adott a legkülönbözőbb eszközök felvonultatására. Így láthattunk árnyjátékot, fényjátékot, a művészek dolgoztak kesztyű bábokkal, síkbábokkal, és megjelentek speciális fej-eszközök is, melyek használatával rendkívül kifejezővé vált a színészi játék. Nagyon ötletes volt, hogy időnként ugyanazt a bábot más-más köntösbe vagy színbe öltöztetve többször is megjelenítették különböző jelenetekben.

Magukat a bábszínészeket is sokat láthattuk, alkalmanként átvették a főszerepet a báboktól, és a különböző figurákat csak kiegészítő eszközként használták. Így lehetőségük volt megmutatni azt, hogy a bábszínésztől a hagyományos színpadi színésszel egyenértékű színészi teljesítményt vár el ez a műfaj. A bábok és az egyéb díszletek kivitelezése is nagyon esztétikus volt, kifejezőek voltak és segítették a különböző korszakok, élethelyzetek vizuális elképzelését a néző számára.

A szöveget Gimesi Dóra készítette el egy interjú alapján, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetem Bábtanszékének vezetője. Teljesen hitelessé tette a szöveg a színpadon előttünk látott képet, miszerint Bettina egy asztalnál ülve, hétköznapi emberként teljesen hétköznapi nyelven meséli az életét. A nézők felé alkalmazott tegeződő, közvetlen stílus hozzájárult ahhoz, hogy minél jobban átélhessük az elmesélt történeteket.

Gyömrő Bettina azt mondja a darab egy bizonyos pontján, hogy mindaz, ami a történelemben megtörtént, végighaladt, megmutatkozott a pesterzsébeti emberek életében. Láthatjuk, hogy a történelem viharai hogyan formálták az életét, egy-egy politikai fordulat hatására mi és hogyan változott a személyes életében. Történetéből egy másokért örömmel áldozatokat hozó, önzelten, a közösségért tevékenykedő ember képe rajzolódik ki. Nagyon megindító volt, ahogyan azt meséli el, hogy idős korában is mennyire tevékeny, másokat segítő, ugyanakkor önmagát is folyamatosan művelő emberként él. Pogány Judit hiteles alakításával olyannyira azonosulni tudott ezzel a szereppel, hogy a néző fejében egy pillanatra sem fordult meg az, hogy éppen nem a pesterzsébeti asszonyt hallgatja vagy látja. Igazán különleges volt tehát ez a produkció abból a szempontból is, hogy a bábművészek mellett a megszokott színházi színészi jelenlét is folyamatos volt a színpadon, mely megerősítette a nézőben azt, hogy ennek a két műfajnak azonosak a gyökerei, és az egyenértékűségük érzését is erősítette.

Kicsit utánaolvasva a bábművészet történetének Magyarországon, érdekes gondolatokat találtam Hutvágner Évától, aki egy bábművész életéről szóló kiállítás kurátoraként így beszélt a bábművészetről: a báb jelkép, mely arcán viseli a jellemét. Hatalmas szabadságot ad, mert nem köti földhöz a gravitáció, a színpadi színésszel ellentétben. Ez a határtalan szabadság megmutatkozott a tegnap esti előadásban is, hiszen érzékelhettük, mennyi lehetősége és eszköze van a bábművésznek mondanivalójának kifejezésére. Schermann Márta rendező rá is mutatott egy, az előadáshoz kapcsolódó interjúban, hogy mivel egy valós és élő személy életéről szóló bábjátékot láttunk, egy kicsit vissza kellett fogni, le kellett fojtani azt a szárnyalást és harsányságot, mely egyébként jellemzően a műfaj sajátja.

Az előadás egyértelmű tanulsága az volt, hogy érdemes bábszínházat nézni a felnőtteknek is, és nyitottnak kell lenni azon művészeti ágak iránt is, melyeket kevésbé ismerünk. Ki tudja, talán innen kapunk meghatározó kulturális élményeket.

Mindenképp ajánlom olvasóimnak az előadás megtekintését, ezt itt lehet megtenni:

Az előadás címlapja pedig itt érhető el: http://www.csili.hu/kiemelt-esemenyek/babtalalkozo

(A cikkben használt kép illusztráció)