A Szentivánéji álom erdei gyerektáborba költözött – A Griff Bábszínház új bemutatója elé
Magyar Hajnalka
www.zaol.hu – 2018.04.03. – Fotók: Pezzetta Umberto
Rendhagyó módon született meg a Griff Bábszínház legújabb, Ide-oda című darabja, amit április 7-én, szombaton 17 órakor mutatnak be első alkalommal.
A rendezésre Somogyi Tamást kérte fel a színház, aki nem a klasszikus utat választotta a produkció megalkotásához. A márciusi próbákat megelőzően, még tavaly ősszel egyhetes kurzust verbuvált, amin részt vett minden érintett, színész, író, tervező, rendező. A szakmai együttlét motorját improvizációs játékok adták, s ez alapján öltött végleges formát maga a szöveg. Utóbbi Perényi Balázs tollából született meg, Somogyi Tamás és Szivák-Tóth Viktor közreműködésével, beemelve több dramaturgiai elemet Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékából.
Középpontban a gyermeki érzések
Az óvodásoknak és kisiskolásoknak szánt történet egy erdei táborban játszódik, ahol igencsak összegabalyodnak a gyerekek érzelmei. Az egyik kislány, Luca, szerelmes Laliba, aki időközben mégis inkább Heni szívét szeretné meghódítani. Bonyodalom, összeveszés, örök harag, kibékülés, cikáznak az érzelmek ide-oda. A gyerekek megszöknek a táborból, s az erdőben bolyonganak, ahol varázsvilág fogadja őket. Élén a varázslótanonc Puckkal, aki aztán jól összekuszálja a szálakat. Álom és valóság találkozik, e kettő mezsgyéjén formálódnak a gyerekek kapcsolatai. Oberon képében Karcsi bácsi, a buszsofőr, Titánia megfelelőjeként Ági néni, a táborvezető jön-megy a két világ között.
– A darabot megalapozó szakmai kurzus a leghitelesebb színészi út megtalálását, a karakterek kidolgozását szolgálta – mondja Somogyi Tamás rendező. – Az volt ugyanis a cél, hogy igazul játsszuk el a gyerekeket, ne az a képet tükrözzük, amit a felnőttek képzelnek róluk. Ehhez a színészeknek elő kellett hozniuk magukból saját gyerekkori énjüket, visszaásni az akkori érzelmekig, szóhasználatig, reakciókig. Ezeket az elemeket aztán beépítettük az előadásba.
Új bábtípust alkalmaznak az előadásban
A kurzus alatt kristályosodott ki az is, hogy Boráros Szilárd tervező milyen formát adjon a báboknak. A megszülető figurák egy új típust képviselnek, amit talán testre szerelt síkbáboknak nevezhetünk. A gyerekrajzok, pálcikafigurák világát idéző bábok egyszerűségük dacára is képesek érzelmekre, s a mozgatókkal együtt élnek.
– Nagyon inspiráló volt az előkészítő kurzus, jó adag pezsgést hozott az életünkbe – kapcsolódik a Lucát játszó B. Szolnok Ágnes. – Évad évadot követ, az ember legjobb tudása szerint teszi a dolgát, de néha kell egy ilyen játékos kizökkenés, ami számunkra is új szakmai lehetőségeket nyit meg. Arról nem is szólva, milyen jó érzés volt viszontlátni a megszülető szövegben a saját, gyerekkori szóhasználatomat…
– Az új bábtípussal való együttélés szintén érdekes feladatot jelent – veszi át a szót Lovászi Edina, aki vendégként játssza Heni figuráját. – Úgy kell használnunk a testünket, hogy az teljes energiájával ugyanazt az érzelmet fejezze ki, mint amit a báb átél, de mégse vonja el róla a figyelmet.
A mese szinte üres térben játszódik, pusztán egy földre ragasztott kék szalag jelöli ki a tábor szabályos határait. Ugyanez a szalag mér térbe lendül, s kusza formákat ölt, amikor az erdei varázsvilágban járnak a gyerekek. Más elemek is támogatják az átjárást a két miliő között, az óvodai takaróból például varázsköpeny lesz.