„A Gonosz legyőzhető!”

A Szemenszedett mese főgonoszai ülnek velem szemben. B. Szolnok Ágnes és Kosznovszky Márton. Ez egyfajta vallatás. (Persze nem ők a gonoszok, uram bocsá’, hanem a szerep, amit játszanak, a bábok, akiknek a nevében beszélnek, de az ilyen mellékes dologtól egy szükségszerű vallatás esetén el szokás tekinteni.) Készen álltok?

M: Igen!

Á: Születésem óta készen állok, bár néha széken is szoktam!

Ne szemtelenkedjen, kedves Ágnes. Inkább azt fejtse ki: mit gondolnak a világról az egyszeműek?

Á: Egyszeműként csodás az élet, hiszen fele annyi rossz dolgot látunk egy szemmel, mint kettővel. Csak a kacsintás okoz némi nehézséget…

És a háromszeműek?

M: A világ nem tökéletes! Ezt tudomásul kell vennünk. A háromszeműek szemeiben azért olyan gyűlöletes és utálatos dolog a kétszeműség, mert az szimmetriát, a szimmetria pedig egyfajta tökéletességet jelent, ami hazugság, mert tökéletesség nincs. A háromszeműek gondolkodása a világról tehát tulajdonképpen egy fejlettebb gondolkodás. A kétszeműek alfajának tökéletességre való törekvése már-már nevetséges. Fogadjuk el, hogy a világ nem szimmetrikus! Aki ennek ellene megy és szimmetrikuskodni mer, az abnormális, és viselje a következményeit. Ami abnormális, az mindig ijesztő, megfejthetetlen. Azt senki sem szereti. Az ilyeneket erővel el kell nyomni! Legalábbis meg kell próbálni.

Az egyszeműek és a háromszeműek, azaz a Páratlan Szeműek Felsőbbséges Rendjének tagjai jól kijönnek egymással?

Á: Az egyszeműek nagyon szeretik a háromszeműeket, remélem ez fordítva is így van!

M: Néha.

De a kétszeműeket utálni kell, ugye?

M: Kivéve, ha királyfiakról beszélünk.

Á: Mindenkit olyannak kell elfogadni amilyen, két szemmel, egy füllel vagy akár három lábbal.

M: Tessék?

Á: Rosszat mondtam?

Sajnos az előadás végén kiderül, hogy hiába frocliztok, áskálódtok, gúnyolódtok, mégis van valaki, aki azt a szerencsétlen kétszemű lányt megmenti…

Á: Ne spoilerezz, kérlek!

…Pedig akár a tündék az orkokkal, a kékek a pirosakkal, úgy időtlen idők óta harcban állnak az Egy- illetve Háromszeműek a csökevényes, satnya Kétszeműekkel. Gyűlölik egymást, mégis… Hát nem elég a propaganda? Mit lehetne tenni, hogy a jövőben ne fordulhasson elő ilyesmi? Félve kérdem, talán más szemmel kellene nézni rájuk?

M: Semmiképpen! Az olybá tűnhet, mintha elismernénk erejüket, hatalmukat, ami pedig teljességgel lehetetlen. Mindig froclizni kell, mindig áskálódni és gúnyolódni kell. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy megmentik!

Á: Igaza van Marcinak! De súghatok valamit? Csak így négy… vagyis háromszemközt? Szemtelenség lenne azt állítani, hogy könnyű, de igen, szerintem nem szabad ferde szemmel nézni a másikra. Mondom én.

M: Megkérdezhetem, miről sugdolóztok?

Á: Mi van, csak a szemedből van három, a füledből nincs?!

Szerencsére a kedves olvasó nem látta, ami ezután következett. Tyúkszemek szakadtak, szemölcsök fakadtak, székek repültek, asztallábak törtek. De aztán a Páratlan Szeműek Felsőbbséges Rendjének tagjai kölcsönösen elnézést kértek, el is néztek egymás mellett, majd egy „Jó étel a zsemle sütve, sose éljünk szemlesütve” csatakiáltással összeborultak. A vallatás itt megszakadt. Gondoltam, szemelgetek a magánéletükből akkor, azt szokták szeretni a kedves olvasók. Khm. Térjünk rá arra, hogy ti itt most csak játszatok. Gonoszt adni hálás feladat a laikusok szerint…

Á: Mindig hálás, bár most már érzem, hogy előtörne belőlem az elnyomott királylány!

M: Majd én kifejtem, Ágnes. Gonoszt adni hálás, igen. A gonoszok általában szélsőséges figurák, nagyon gazdag játékra adnak lehetőséget. És ott van az is, hogy színészként megfejteni egy gonosz figurát, és képviselni az ő saját igazságát, az nagyon izgalmas. Még akkor is, ha tudom, hogy nincs igaza. Akkor is meg kell értenem, mit miért csinál, és el kell érnem, hogy mindenki megértse. És mindenki lássa, miben téved.

Á: Marcinak igaza van. Most is.

M: De számomra van egy hálátlan része is. Az, hogy a gonoszságnak olyan arcát találjam meg, ami inkább nevetséges, inkább „röhejes”, vagy csak borzongató, mint tényleg ijesztő vagy félelmetes legyen. Ha megpróbálom a gyerekek szemszögéből nézni a dolgokat: nem szeretnék egy 50-60 perces előadás alatt végig egy valóban gonosz alakot látni, hallgatni. Ez szerintem komolyan nyomot hagyhat egy gyerekben.

Á: De a gonosz legyőzhető!

M: Igaz, és az megnyugvást ad, hogy a végén le is győzik. Ezeket az alakokat a megfelelő eltartással kell játszani, és a megfelelő eltartással kell megmutatni. És így igazán talán nem lehet vele azonosulni. Szerintem.

Á: Marci nagyon fontosat mondott. így még inkább elő akar törni belőlem az elnyomott királylány!

A magánéletetekben szoktatok gonoszkodni?

M: Mindig.

Á: Gyerekkoromban előfordult, mostanra szeretném azt hinni, hogy nem vagyok gonoszkodó típus.

Tízes skálán mekkora a bennetek lévő gonoszságfaktor?

M: Ez egy béna kérdés, egy béna riportertől! ( Hát ennyire gonosz vagyok!!!!)

Á: Hát nem rólam mintáznának egy képregényes főgonoszt. Mondjuk azt, hogy nagyobb bennem a gonoszságfaktor, mint az X!

M: Ezt megmagyarázzam, miért van?

Á: Inkább ne.

Voltatok már olyan helyzetben, amikor azt éreztétek, összefog ellenetek mindenki, kiközösítenek?

M: Az igazság az, hogy szerencsére nem volt! (Általában én fogok össze mások ellen- nem, csak viccelek!) Nagyon jó emberek, barátok vettek és vesznek körül mindig.

Á: Gyerekkoromban hasonló helyzetben voltam, mint a kétszemű Erzsi, csak pont fordítva. Leragasztott szemüveget kellett hordanom, így engem, az egyszeműt közösítettek ki a kétszeműek. Sok időbe telt elfogadnom magam, de amikor sikerült, már a bántások is kevésbe fájtak!

Ági, te már szinte idegyökereztél Egerszeghez, a Griffhez…  

Á: Igen, mondhatjuk, hogy én már zalaivá váltam. 2006 óta vagyok a Griffben, és most gondoltam bele, hogy ez milyen elképesztően hosszú idő. Itt lettem igazán felnőtt! Nagyon szeretek bábszínész lenni, el sem tudom képzelni, hogy mást csináljak. Ez a szenvedélyem, szóval mondhatjuk, hogy szerencsés vagyok! De látom, Marci már nagyon szeretne mesélni magáról. Feltehetem én a kérdést? Mesélsz nekünk, Marci?

M: Budapesten születtem. Elég korán, már 10 éves koromban találkoztam a színházzal, színjátszással, ekkor jelentkeztem ugyanis a Holdvilág Kamaraszínház, Koltai Judit által vezetett színjátszókörébe. Ez egy meghatározó időszak volt az életemben, rengeteget tanultam Judittól, és a színház művészeitől. Bekerültem az előadásaikba, és ezt annyira élveztem, hogy azért már körvonalazódott bennem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. A Holdvilágban eltöltött évek hatására drámatagozatos gimibe jelentkeztem, fel is vettek a Pesti Barnabásba. A gimnázium alatt több színházban is volt szerencsém játszani, ahol nagyon jó dolgokat tanulhattam nagyon jó emberektől, külön kiemelném Perényi Balázst, akivel talán a legtöbbet dolgoztam. A gimnázium után, a Kolibri Színház stúdiójába jártam egy évet, Szanitter Dávid osztályába. Itt találkoztam először bábokkal, bábszínházzal, Szívós Károly és Török Ágnes óráin, akik nagyon jó módszerrel adták át nekem/nekünk azt az alázatot és szeretetet, amivel ők fordulnak a bábok felé. És egy csodálatos világba kalauzoltak minket. Eldöntöttem, hogy ezen az úton megyek tovább. Azt gondoltam, ez az új „nyelv”, amit Karitól, Ágitól és Dávidtól tanultam, annyival gazdagabb és érdekesebb számomra, hogy ezt akartam – és akarom mind a mai napig – kiaknázni.

Jelentkeztem a Harlekin Bábszínházhoz, és hihetetlen szerencsémre Lengyel Pál bizalmat szavazott nekem. 4 nagyszerű évadot töltöttem ott. Majd amikor úgy éreztem, itt az ideje váltani, akkor kerestem meg a Griff Bábszínházat. Pontosabban Szűcs Istvánt és Bartal Kiss Ritát, akik nagy szeretettel fogadtak. És eddig tudom a mesémet.

 Á: Marci! Kedvenc színed, kedvenc ételed… Úgy szeretem hallgatni, amikor mesélsz…

 M: Köszönöm. Szabad időmben nagyon szeretek olvasni. Szenvedélyes könyvvásárló vagyok. Szeretem a zenét. Az underground raptől elkezdve szinte minden stílusban vannak kedvenceim. A tél a kedvenc évszakom. Van két nagyszerű testvérem és egy nagyszerű édesapám, akiket nagyon szeretek. Édesanyám sajnos nemrég elhunyt, de ő is nagyszerű volt, és őt is nagyon szeretem még mindig. Rengeteg nagyon jó és nagyon fontos barátom van, gimiből, színjátszókörökből, társulatokból. Ritka jó emberek vesznek körül, akikért nagyon hálás vagyok! Nagyon szerencsés ember vagyok.

 Kedves Ágnes, tisztelt Márton! Mit üzentek a lehetséges egy-két-három szemű nézőknek, miért érdemes megnézni ezt az előadást?

M: Ha nem tudod elfogadni, hogy valaki valamiben más, akkor azért. Ha valaki vagy, aki valamiben más és ezt mások nem tudják elfogadni, akkor azért.

Á: Mindenképp nézzék meg, eddig mindig csillogó szemeket láttam a nézőtéren!