Griff Bábszínház

Zalaegerszeg




Griff Bábszínház Zalaegerszeg



okt 16
OKT 16
közétette admin  október 16, 2017 13:33  Média



Jancsi és Juliska horrormentesített változata a Griff Bábszínházban


Létezik-e galádabb cselekedet, mint hogy egy apa előre megfontolt szándékkal magára hagyja apró gyermekeit az erdő közepén?

Nem sok… Mi mégsem kiskorú veszélyeztetéseként, hanem klasszikus meseként ismerjük a sztorit, a Grimm testvérek tollából.

Jancsi és Juliska története most átdolgozva, a morál és az elvárható szülői magatartás alapvető szabályaihoz szelídítve kel életre a Griff Bábszínház színpadán. A végére ugyanis kiderül, a gyerekek csak álmodták a mézeskalácsház-beli horrort, s az apa sem volt partner a gonosz mostoha elemésztő projektjéhez.

Most, hogy ilyen szépen lelőttük a poént, lássuk, miből „főzött” a társulat.

A Pallai Mara által átdolgozott mesét a Blattner-díjas Tengely Gábor rendezte, aki a megvalósítás során nem fukarkodott az érzelmekkel. Jól meghintáztatja a gyerekek lelkét, kezdve azon, hogy az előadás szuroksötétben indul. Csak egy izgága szentjánosbogár (Berta Csongor) világít, s röpködi be a teret. Beszél is, de abból egyetlen szót sem érteni, a gyerekekre ugyanis elementáris erővel hat a sötétség. Dobognak, felugranak, tapsolnak, visonganak, nevetnek. Mindennek természetesen abszolút helye van egy bábszínház nézőterén, s a gyerekek nem is ijedtek, inkább izgatottak és feldobottak. Mégis elgondolkodtató, mennyi feszültség rejtőzködhet bennük, ha szimplán a reflektorok lekapcsolása ilyen erős hatást vált ki. Bármennyi volt is, most legalább kint van…

A szentjánosbogár amúgy mindvégig feszültségoldó szerepet tölt be, s amellett, hogy színes fonálként összefűzi a jeleneteket, humort csempész a drámai történetbe. Szerepeltetése igen hasznosnak bizonyult, a folyamatosságot, a segítő szándékot, gyakorlatilag a nézőtéren ülő gyerekeket képviseli. Akik közt remélhetőleg egy sem akad, akinek Jancsival vagy Juliskával kellene azonosulnia. A két címszereplőt életre keltő Ricz Ármin és Dőry Brigitta emberi valójában és bábosként egyaránt játszik, s képes karaktert adni a szerepnek. A cserfes, a családi gondokat kevésbé megélő kislányt és a töprengőbb, tanulni vágyó „nagyfiút” teszik elénk, apró gesztusokból építkezve. Ugyanez mondható el a Kosznovszky Márton által megformált favágó apáról, valamint Lehőcz Zsuzsa (m.v.) mostohájáról és vasorrú banyájáról. Mindketten sikerrel adnak személyiséget a figuráknak. Különösen hálás feladat jut a szombathelyi Mesebolt Bábszínházból meghívott Lehőcz Zsuzsának, aki tekintettel delejezésben és ármányos sündörgésben utolérhetetlen teljesítményt nyújt.

A színészi jelenlét kibontakozásához megtermékenyítő alapot kínál, hogy Boráros Szilárdkifejezetten visszafogott, stilizált eszközkészlettel tervezte a játékteret és a bábokat egyaránt. A forgatható, gördíthető díszlet leginkább csak tagolja, értelmezi a teret. Jelképes motívumokból áll, amelyek néhány elemmel kiegészülve hol a fojtogató levegőjű otthon, hol az ordas nagy erdő illúzióját ébresztik meg. A bábok is roppant egyszerűek, rongybabaszerű puritánságuk a család nélkülözésére utalhat. A recenzens a favágó apa „genetikáját” is felfedezni vélte bennük, a végtagok ugyanis egyszerű ácsolatokra emlékeztetnek.

A mozgás (Fejes Kitty) és a zene (Takács Dániel) szintén szerves motorja az előadásnak. A koreográfia időnként díszletelemként is beveti a színészek testét, a zene pedig mindvégig erős hangulati támasz a cselekmény fordulataihoz. A rendező munkáját Üveges Anita segítette.


Zalai Hírlap Magyar Hajnalka 2017. október 10.






írjon megjegyzést

az Ön neve*

E-mail cím*

hozzászolások*

Ellenõrzõ kód*