Griff Bábszínház

Zalaegerszeg




Griff Bábszínház Zalaegerszeg



Havi Archívum: ÁPRILIS 2014


ápr 14
ÁPR 14
közétette admin  április 14, 2014 9:23  Média



Rigócsőr király utcazenészként rappel a Griff új darabjában

Ilyen tán a mesében sincs

 

Zalaegerszeg - Jó ideje nem volt már olyan reggel a fényes királyi udvarban, amelyen meg ne kérték volna a szépséges Galagonya kezét.

 

De mindhiába, a dacos, elkényeztetett fehérnép valamennyi kérőjét kikosarazza. S az még csak hagyján, de ki is gúnyolja őket. A spanyol hódolót pulykasonkaként a fridzsiderbe száműzné, a francia királyt sajtszaga miatt cinkeli, s az amerikai Elvis Presley imitátor is megkapja a magáét. De leginkább talán az őszinte érzelmekkel közeledő szomszéd király lelkébe tapos bele Galagonya, hiszen horgas orra miatt ráakasztja a Rigócsőr gúnynevet. Meg is dühödik az öreg király, s mérgében kijelenti, makacskodó lányát biza hozzáadja az első betérő koldushoz.

A történet alapja bizonyára sokaknak ismerős, hiszen a Grimm testvérek klasszikus meséjének feldolgozását tűzte legutóbb műsorára a Griff Bábszínház. A vendégrendező, Halasi Dániel, valamint alkotótársai a mese alapszövetét megtartották, ám új mintákat hímeztek bele. A sztorihoz Tóth Réka Ágnes írt verses szöveget, amelyben a 21. századba igyekszik átültetni a történetet. A cicomás udvarból kipenderített, leckéztetésre szoruló királylány például nem korsókat árul a piacon, hanem divatos ruhákkal próbál pénzt keresni, s a szálakat a háttérből szövögető Rigócsőr is mai fazont ölt, hiszen utcazenészként koldul.

 

 

Rigócsőr király (Szilinyi Arnold) utcazenész képében hódítja meg Galagonyát (B. Szolnok Ágnes) (Fotó: Pezzetta Umberto)

 

A szöveg nem kevés és nem is könnyű, ezért a benne rejlő szellemes részletek („Galagonya gyöngysor foga/ csillog, mint a medve csapda”) a színpadon néha sajnos elvesznek. A mai atmoszféra megteremtését szolgálja az is, hogy életre kel Galagonya macskája, a haspók Gomolya, aki állandó közbekotyogásával, megjegyzéseivel leginkább egy kotnyeles kiskamasz figuráját hozza. Az előadás összhatása szempontjából azonban talán megfontolandó lett volna időnként csendre, vagy lényegretörőbb fogalmazásra inteni némely szereplőt. A szöveg ugyanis itt-ott rátelepszik a történetre, ami miatt lényeges fordulatokból hiányoznak az árnyalatok. Számomra legalábbis nem kellő fokozatossággal épült fel Galagonya megvilágosodása, ráébredése a belső értékek fontosságára. Leginkább úgy tűnt, mintha az utcazenész egyetlen dala hatására megugrotta volna a személyiségfejlődés számos lépcsőjét, s egy csapásra szerény, dolgos, mélyre látó feleséggé vált. Ilyen pedig talán még a mesében sincs.

A darab maivá tételének egyik legsikerültebb vonulata talán a zene, ami Monori András munkája. A kellemes dallamok néhol rapbe csapnak át, s a gyerekközönség ültében is azonnal rámozdul a pörgős ritmikára. A díszletet és a bábokat Paráda Zsolt tervezte, többféle bábtechnika szabályaihoz alkalmazkodva. A cselekmény fő szála kisméretű, hátulról mozgatott bunraku típusú bábokkal elevenedik meg, melyek mögött alig érzékelhetőek a fekete kesztyűt, maszkot és ruhát viselő színészek. A játéktér is szűkebb a megszokottnál, méretes paraván közepén nyílik ablak a mesére. Bizonyos részleteknél azonban értelmet nyer, funkciót kap a tér jelentős részét elfoglaló fal, hiszen ezen rajzolódnak ki az árnyjáték jelenetek.

Az előadás dicséretesen keresi az utat a mai gyerekek világához, ennek érdekében bátran él a stilizálás eszközével is. A pletykálódó nép megjelenítésére alkalmazott, a szereplők fölé tornyosuló, hírekre éhes szájcsokor például tökéletesen betöltötte funkcióját.

 

Zalai Hírlap 2014. április 14., 06:10    szerző: Magyar Hajnalka